Lehet, hogy köztük lesz a Tehetség, aki szerepet kap néhány elcsépelt dramaturgiájú tévésorozatban, és akkor szárnyára kapja a kérész életű hírnév, mosolyog címlapokról.

Később reklámokban húzza kényszeredett mosolyra a száját, és csak a pletykalapok belső oldalán süti majd le a szemét. Esetleg brillíroz a világot jelentő deszkákon, s tudását megőrzi az alig nézett szerzői filmeknek.

Színészképzés indul Szombathelyen.

Nagy sajtóérdeklődés közepette jött a hír. Némi nosztalgiával idézve fel a helyi színházalapítási kísérletek sorra kihunyó fellángolásait. Az állóvizet a tenni akarók időről-időre felkavarták. Szándékban, akaratban nem volt hiány, csak a mondatok végére valahogy soha nem került pont.

A dramaturgiából kiragadottak a példák. Szervezték a színházat alulról, lásd: Színházalapító Társaság, felülről, lásd: Fekete Péter ténykedése önkormányzati megbízatásból. Tanulmányok, havonta új koncepciók születettek, illusztris nevekkel megtámogatott lelkesítő hangú felhívások láttak napvilágot, szomszédvári előadások jöttek. Aztán mentek. Szavakban és tervekben már röpködtek a milliók, álomban már érkeztek állambácsi 68 fillérei a polgárok forintjai mellé. A jó szándék nem volt kétséges. A pénzelosztók azonban jobbára csak ígérgetettek: épületet önállót, befogadót, kamarátszínpadot (a lehetséges profilváltás szárnyra kapott árnyképeitől be is ijedtek rendre az éppen regnáló intézményvezetők), társulatot (pletykáltak volna már a helyi primadonnáról), vendégjátékot.

A tyúk és a tojás esete sejlett fel, amikor megkezdődött a huzavona: mi kell nekünk mielőbb. Karizmatikus színházi szakember szellemi atyának? Netán vezető színész társulatvonzó mágnesnek? Színházalapítási szándék kell, vagy közművelődési koncepció? Sokarcú repertoár, vagy minimál-technikájú arculatteremtő előadás? Mi a fontosabb, az állandó társulat? Esetleg az önálló épület? Ha mégsem, vajon melyik meglévőt lehet minél hatékonyabban, vagyis olcsón és gyorsan színház-formájúra alakítani? Töprengtek színészlakások keresésén és a zsinórpadlás kivitelezésén.

1988 óta volt néhány markánsabb hang, pár határozottabb lépés. Adománygyűjtő alapítvány született Márkus Emília neve mögött. Színház- és közönségszervező iroda működött. 4 ezer potenciális bérletvásárló várta a politikától az igent. Próbaévadot hirdettek, igaz, ekkor már hadba léptek a valamikor egy oldalon álló felek. Aztán még egy kis acsarkodás, nyílt levelek oda-vissza, és csend. Ki ne felejtsük: a Hemóban revüszínházi álmokat is dédelgettek a lelkes amatőrök, akik eközben tették a dolgukat, színháztermeket töltöttek meg a családtagok, barátok, érdeklődő városlakók.

Mindezt látva megbillent a nyugati királynő koronája. Veszprém felkínálkozása 1997-ben sikerrel járt, az első évadban 53 előadást tartottak a vasi megyeszékhelyen, tizenegyezer látogatójuk volt. Előnytelen szerződés felemlegetése, újabb egymásra mutogatások után ma már úgy rémlik, kullogva távoztak, rossz szájízt hagyva nekünk és maguknak. Jöttek még a színházvárók, színházbarátok, egyesületbe tömörülve, újabb tervekkel felvértezve. Magánadakozásból akkor hatmillió is összejött.

Ma este mégsem tudunk a városi teátrum bemutatójára készülődni.

Legfeljebb megnézzük majd az évi rendes Ferrum-premiert, egyszer-egyszer a Széles László nevével fémjelzett maroknyi alkalmi társulat darabját, büszkén tárjuk az idegenforgalom elé turistacsalogató látványosságként a karneváli opuszt, és egy kicsit a magunkénak is érezzük a kőszegi várszínházi produkciókat. Színház kapcsán kevés szó esik az ifjabb generációt a színházba járás kultúrájára (is) megtanító Mesebolt Bábszínházról. Méltatlan körülmények között, saját épület híján az MMIK-ban szorongva végzi kevésbé látványos, ám annál tartalmasabb népnevelő tevékenységét. Helyüket keresik éppen, bár ma már csak a szó lokális értelmében.

Szeptembertől 25 lelkes ifjú ismerkedhet az álommesterség alapjaival a Berzsenyi Dániel Főiskola Színházművészeti Tanszékén.

A költségtérítéses oktatás további finanszírozásának körülményei még homályosak. Anyaintézményi, városi, megyei pénzeket emítenek, konkrétumok nélkül. A tanszékvezető egyelőre Gór Nagy Mária lesz, az oktatók további névsora sem ismeretes, a bizonytalanság ködéből még talán Zsurzs Katié rémlik fel.
Középfokú, segédszínészi szakképesítéssel a zsebükben, sugárzó tehetségük teljes tudatában (néhányuknak talán birtokában), vajon mikor maradhatnak idehaza, saját színházukban?

Alpokalja Online