Jó útravalót adott az alma mater
Ötvenedik érettségi találkozóját tartotta a múlt hét végén a Nagy Lajos Gimnázium 1954-ben érettségizett humán tagozatú osztálya.
A napsütéses szombat délelőttön éppúgy viccelődve, vállveregetve gyülekeztek az ősz öregdiákok, mint ahogy azt tehették fél évszázaddal ezelőtt. A barátságokat nem koptatta meg az idő. A negyven egykori diák, aki immár egy fél évszázaddal ezelőtt hagyta el az iskolapadot, orvosként, tanárként, mérnökként, tisztviselőként élte le aktív életét. Ötöt közülük külföldre vetett a sors, tizenegyükért már csak gyertyát gyújthattak a társak. A legtöbben azonban máig két-három évenként összejönnek, mert középiskolai éveik a mai napig meghatározó élményként élnek a szívükben.
A találkozón ismét elhangzott az a vers, amit Nagy János, az osztály költője annak idején a ballagásra írt. Az öregdiákok szeretettel köszöntötték még ma is élő kémiatanárukat, Dénes Andort, s megemlékeztek volt igazgatójukról, Palkó Istvánról is, aki egészségi állapota miatt az idén már nem tudott köztük lenni.
- A szeretet, az összetartás, a társak kölcsönös megbecsülése az, amit a mai napig kedves emlékként őrzök - mondja dr. Oláh László, a Magyar Posta szakmai kamarájának elnöke, nemzetközi tanácsadója. Nemzetközi jogot, majd ENSZ-ösztöndíjjal Párizsban nemzetközi postajogot tanult. Közlekedési és postaügyi miniszterhelyettesként, majd posta-vezérigazgató-helyettesként sokat járt idehaza, és sokat lobbizott azért, hogy Szombathely és a megye távközlési hálózata európai szintre fejlődjön. Szakmai sikereit nagymértékben a gimnáziumi éveknek tulajdonítja, amikor is megszerettették vele az angol, a francia és a latin nyelvet, melyekkel nemzetközi pályafutását megalapozta.
Vámoscsaládról indult, Szent György gyűrűvel elsőként kitüntetett rendőr ezredesként ment nyugdíjba Horváth Dénes. A fővárosban a bűnüldözés területén dolgozott, két kerület rendőrkapitány-helyettesi tisztét töltötte be. Ma a rendőrtiszthelyettes képzőben tanítja a fiatal nyomozóknak a bűnüldözés módszertanát. Szívesen gondol vissza ő is arra az osztályra, melyben hamar kialakultak a tanuló közösségek, mindenki ösztönösen segített a másikon, nem volt különbség vidéki és városi gyerek között.
- Sosem felejtem el: amikor egyszer eltörött a lábam, kérés nélkül jöttek elém mindennap, hogy fölvigyenek az osztályba - emlékezik. - Szerencsénk volt, mert kivételes jó adottságú tanáraink voltak. Bevontak minket mindenbe észrevétlenül, hogy mindenkiből kihozzák a legjobbat. Mindig mellettünk voltak, még a szünetekben is. Sokszor az jelentette a legtöbbet, amit a folyosón, négyszemközt mondtak nekünk.
- Szerencsés összetételű osztály volt a mienk - magyarázza dr. Poór Gyula is, aki 31 éven át volt a mohácsi neuro-pszichiátriai osztály vezető főorvosa. - Szívesen emlékszem vissza arra, amikor az érettségi előtti évben betanultunk egy színdarabot, hogy a bevételből elmenjünk kirándulni. Elő is adtuk 8-10 alkalommal, és mindig segítettek azok is, akiknek nem jutott szerep. Az osztály összetartó szemlélete mindvégig megmaradt. Erre kényszerített minket közös sorsunk: a háborús sebek, meg a szegénység. Ez az összetartás, ez a jó szemléletű csapat védett meg minket egész életünkben, és ebben gyökereznek a szép életpályák, amiket végigjártunk.
www.vasnepe.hu
A találkozón ismét elhangzott az a vers, amit Nagy János, az osztály költője annak idején a ballagásra írt. Az öregdiákok szeretettel köszöntötték még ma is élő kémiatanárukat, Dénes Andort, s megemlékeztek volt igazgatójukról, Palkó Istvánról is, aki egészségi állapota miatt az idén már nem tudott köztük lenni.
- A szeretet, az összetartás, a társak kölcsönös megbecsülése az, amit a mai napig kedves emlékként őrzök - mondja dr. Oláh László, a Magyar Posta szakmai kamarájának elnöke, nemzetközi tanácsadója. Nemzetközi jogot, majd ENSZ-ösztöndíjjal Párizsban nemzetközi postajogot tanult. Közlekedési és postaügyi miniszterhelyettesként, majd posta-vezérigazgató-helyettesként sokat járt idehaza, és sokat lobbizott azért, hogy Szombathely és a megye távközlési hálózata európai szintre fejlődjön. Szakmai sikereit nagymértékben a gimnáziumi éveknek tulajdonítja, amikor is megszerettették vele az angol, a francia és a latin nyelvet, melyekkel nemzetközi pályafutását megalapozta.
Vámoscsaládról indult, Szent György gyűrűvel elsőként kitüntetett rendőr ezredesként ment nyugdíjba Horváth Dénes. A fővárosban a bűnüldözés területén dolgozott, két kerület rendőrkapitány-helyettesi tisztét töltötte be. Ma a rendőrtiszthelyettes képzőben tanítja a fiatal nyomozóknak a bűnüldözés módszertanát. Szívesen gondol vissza ő is arra az osztályra, melyben hamar kialakultak a tanuló közösségek, mindenki ösztönösen segített a másikon, nem volt különbség vidéki és városi gyerek között.
- Sosem felejtem el: amikor egyszer eltörött a lábam, kérés nélkül jöttek elém mindennap, hogy fölvigyenek az osztályba - emlékezik. - Szerencsénk volt, mert kivételes jó adottságú tanáraink voltak. Bevontak minket mindenbe észrevétlenül, hogy mindenkiből kihozzák a legjobbat. Mindig mellettünk voltak, még a szünetekben is. Sokszor az jelentette a legtöbbet, amit a folyosón, négyszemközt mondtak nekünk.
- Szerencsés összetételű osztály volt a mienk - magyarázza dr. Poór Gyula is, aki 31 éven át volt a mohácsi neuro-pszichiátriai osztály vezető főorvosa. - Szívesen emlékszem vissza arra, amikor az érettségi előtti évben betanultunk egy színdarabot, hogy a bevételből elmenjünk kirándulni. Elő is adtuk 8-10 alkalommal, és mindig segítettek azok is, akiknek nem jutott szerep. Az osztály összetartó szemlélete mindvégig megmaradt. Erre kényszerített minket közös sorsunk: a háborús sebek, meg a szegénység. Ez az összetartás, ez a jó szemléletű csapat védett meg minket egész életünkben, és ebben gyökereznek a szép életpályák, amiket végigjártunk.
www.vasnepe.hu